Apró-cseprő csecsebecsék I.
Készítettem az elmúlt évben jópár olyan ékszert, amik szerintem önmagukban nem érdemelnek egy teljes blogbejegyzést, de azért talán mégis érdemesek arra, hogy megmutassam őket. Kezdjük a sort mondjuk velük.
Készítettem az elmúlt évben jópár olyan ékszert, amik szerintem önmagukban nem érdemelnek egy teljes blogbejegyzést, de azért talán mégis érdemesek arra, hogy megmutassam őket. Kezdjük a sort mondjuk velük.
Bagolyka (vagy ahogy Anyu hívta, Sárika) tipikus esete annak, amikor az ember elkezd valamit, és fogalma sincs, hogy végül hogy is fog kinézni. Csak azt tudtam, hogy szeretnék készíteni egy baglyos medált a Tündérkeresztanyukámnak, és feltétlenül kell legyen benne rózsaszín és ezüst. Az, hogy gyöngyhímzéssel készítem adott volt, mert bár nem tartom kizártnak, hogy fűzni is lehet baglyot (mint ahogy egyes nagyon ügyes emberkék krokodilt is tudnak ;-)), én még nem tartok ott, hogy azt kivitelezni tudjam.
Miután a múlt héten gazdagabb lettem egy varrógéppel és pár milliónyi vírussal is, így itthon, ágyban, párnák (és zsebkendők) közt volt időm kigondolni, hogy mit is varrjak vele először. És nemcsak vele először, hanem úgy összességében is majdnem először, mert egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány holmit varrtam életemben géppel (és anélkül…). (Gyöngyhímzést és egyéb gyöngyöt igénylő dolgokat nem számítva.)
Elkapott a gépszíj, nem tudom abbahagyni a gyöngyhímzést. 🙂 Nagyon el szerettem volna már használni az üveg cabochont, amiről ebben a bejegyzésben írtam: kíváncsi voltam, hogy a körömlakkos lencséimet hogy tudom felhasználni gyöngyhímzéshez. Jelentem, pompásan.