Azt hiszem, menthetetlen vagyok. Csak rá kell nézni a blogomra és egyből kiderül, hogy a türkizkék-barna színösszeállításon kívül más mostanában nem telik ki tőlem. Pedig régen nem divat már; ha jól emlékszem egyetemista koromban (8-12 éve) volt nagyon népszerű ez a kombináció. Akkoriban minden csoporttársam ebben járt… csak én nem.
A gyűrű színét a fenti kép mutatja a legjobban (valami veszettül kék ez a körömcsillám…), a két réteg hexagon glitterből adódó szintkülönbséget és a furcsa eltűnő effektet viszont a lenti fotók illusztrálják.
Pár évvel ezelőtt találkoztam először ezzel a technikával külföldi körömlakkos blogokon. Rögtön gyorsabban kezdett dobogni a szívem, amint megláttam, hogy micsoda szépségeket készítenek ezek a lányok a kedvenc körömlakkjaikból és üveglencséből meg hozzá való fém foglalatból.
Régi darab, és ahogy a címe is sugallja egy rémálom volt megfűzni. Főleg azért, mert mire elkészült, már egyáltalán nem tetszettek a színei…
Életem első, és egyelőre úgy érzem, utolsó orosz spirálja. 🙂 Brrrrr…
A mai termés. 🙂
Tegnap egy másik fotózási technikát próbáltam ki és örömmel konstatáltam, hogy sokkal jobb, mint az eddigi. Elővettem Apu régi állványát és arra szereltem fel a gépet, így fotózás közben minden statikus és nem remeg be a kép, amikor kattintok. Az eredmény magáért beszél; sokkal jobb minőségű képeket tudok így készíteni.
