Elkapott a gépszíj, nem tudom abbahagyni a gyöngyhímzést. 🙂 Nagyon el szerettem volna már használni az üveg cabochont, amiről ebben a bejegyzésben írtam: kíváncsi voltam, hogy a körömlakkos lencséimet hogy tudom felhasználni gyöngyhímzéshez. Jelentem, pompásan.
Mivel nagy lelkesedésemben erősen hajlamos vagyok ezer különféle dologba belefogni, majd mindegyiket viszonylag hamar megunni és otthagyni, ezért régóta arra kényszerítem magam az életem minden területén, hogy ha elkezdek egy dolgot, azt fejezzem is be, mielőtt belefogok egy újba. Nincs ez másként a rajzolás, gyöngyfűzés és egyéb molyolások terén sem. Az az egy baj van ezzel, hogy már idejét sem tudom, mikor engedélyeztem magamnak azt a tiszta, tömény örömet amit az nyújt, amikor az embernek megtetszik egy új minta vagy technika, és gondolkodás nélkül fejest ugrik az elkészítésébe. Majd elkezd még egyet, meg egy másikat, meg még azt is, mert olyan gyönyörű mind. Arra az önfeledt, lázas alkotási folyamatra gondolok, amikor tobzódsz az új színekben, formákban és technikákban, és minden önfegyelmed sutba dobod, csak élvezed, hogy ezt is megcsináltad, meg azt is, és most már ezt az öltést is tudod, meg azt a fűzési módot is.
Első befejezett gyöngyhímzésem. 🙂 Készült/készülget egy karkötő is, de sajnos ott nem a megfelelő technikát használtam, így nem tudom, hordható lesz-e valaha is. A közepén egy Lunasoft kaboson díszeleg, ami köré egy ezüst színű fémkarikát ragasztottam, és a kettő között 8/0-ás kásával töltöttem ki a teret. Még pár kör kása, három kis fityegő, és el is készült jelenlegi kedvenc ékszerem. (Hátul ezüst báránybőr takarja, de azt így elsőre inkább nem mutatom, mert nem lett az igazi.) Az ezüstlánc elég snassz, szóval készítek majd neki egy gyöngyfűzöttet. És igen, az ott egy kaktusz. 🙂
