Ékszer
Hozzászólás írása

Tavaszi szépségek

Mivel nagy lelkesedésemben erősen hajlamos vagyok ezer különféle dologba belefogni, majd mindegyiket viszonylag hamar megunni és otthagyni, ezért régóta arra kényszerítem magam az életem minden területén, hogy ha elkezdek egy dolgot, azt fejezzem is be, mielőtt belefogok egy újba. Nincs ez másként a rajzolás, gyöngyfűzés és egyéb molyolások terén sem. Az az egy baj van ezzel, hogy már idejét sem tudom, mikor engedélyeztem magamnak azt a tiszta, tömény örömet amit az nyújt, amikor az embernek megtetszik egy új minta vagy technika, és gondolkodás nélkül fejest ugrik az elkészítésébe. Majd elkezd még egyet, meg egy másikat, meg még azt is, mert olyan gyönyörű mind. Arra az önfeledt, lázas alkotási folyamatra gondolok, amikor tobzódsz az új színekben, formákban és technikákban, és minden önfegyelmed sutba dobod, csak élvezed, hogy ezt is megcsináltad, meg azt is, és most már ezt az öltést is tudod, meg azt a fűzési módot is.

Önfegyelem terén mindig jó voltam, talán kicsit túl jó is. Most úgy érzem, lazítanom kell a dolgon, és igenis egyszerre belefogni hatvanhat dologba. És nem érdekel melyik mikor lesz kész, ha elkészül egyáltalán.

Tavasz van, és a tavasz nekem két éve már többszörösen is az új kezdeteket, a reményt, és a dolgok jobbra fordulását jelenti. Egy pár napja ismét teljes erővel érzem a tavaszt: egy új, izgalmas könyv, egy új film, új zenék, fény mindenütt, friss levegő, amiben már érezni a friss föld és a közelgő nyár illatát. És az elhatározás, hogy bármilyen nehéz is egy-egy nap néha, csak erősebb leszek tőle, nem gyengébb.

A hosszú monológ utána jöjjenek a képek. 🙂

PR1
A fenti képen a ma reggeli Gyöngyözön-beli ámokfutásom eredménye látható. Látszólag nem sok, de minimum három különböző ékszer “kezdeményeit” látjátok itt. Egy a kolléganőmé lesz, egy másik kedvenc útitársamé, a harmadik pedig (talán) az enyém. Az anyagból pedig egyszer majd ha ügyesebb leszek, varrok valami szépet. 🙂

PR2
A fenti szalaghímzéssel készült medál Levente kollégám munkája. Nagyon szépen köszönöm, gyönyörű szép! 🙂

PR7

PR3
A fenti képződmény már az én művem. Anyu szerint olyan, mint egy gyerek pizsama, amit kikérek magamnak, de azért csendben egyetértek. 🙂 Ettől függetlenül igenis rá fogok ragasztani egy medáltartót, és igenis hordani fogom.

PR5

PR4
Első csillagos befoglalásom, és az áldozat egy majdnem tökéletes kör alakú és mézeskalács színű kavics. Sokat tanultam a dologból. Például, hogy új dolgokat sose Fireline-ra fűzzek. Merthogy le akarom majd bontani, és Fireline-al az egy kicsit drága mulatság. Nomeg, hogy nem mindegy, mennyi gyöngyből készül a befoglalás, számolni igenis kell, bármennyire utálom is a matekot.

PR6
A napokban egy másik útitársam jött be hozzánk patchwork eszközöket venni, és kiderült, hogy ő is gyöngyöt fűz. Megmutatta a karkötőt, amin éppen dolgozott, és pedig elhatároztam, hogy ezt én is megfűzöm. Meg is találtam a mintát a neten, aztán pedig azt határoztam el, hogy mintavásárlás helyett kitalálom magam, hogyan készül. Hát kitaláltam. 🙂

PR8
Tudtam, hogy félúton el fog fogyni a gyöngy, de nem érdekelt. A netted tube technikát is meg akartam tanulni, és egyúttal készíteni szerettem volna egy nyári színkavalkádot a csuklómra. Ha semmi nem jön közbe, akkor jövő hét csütörtökön irány a GyöngyHáz és hétvégén már az új karim lesz rajtam. 🙂

PR9

PR10
Egy másik körömlakk lencse, amit már tavaly december elkészítettem, de csak most döbbentem rá, hogy inkább cabochonnak való gyöngyhímzéshez, és nem gyűrűnek vagy medálnak. Ellenben a gyöngyhímző alaphoz juszt se akar ragadni…

És egy kis zene hétvégére. Találjátok ki, mit olvasok. 🙂

Kategóriák: Ékszer

Szerző:

Egy harmincas angol nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanár, jelenleg kereskedelmi asszisztens, aki szabadidejében szeret egy kicsit elveszni a gyöngyök és egyéb mütyürök világában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük