Rólam

Viki profil

Ha valaki megkérdezné, hogy miért készítek ékszereket, valószínűleg nem tudnám azt felelni, hogy azért, mert:

– “megnyugtat”
– “kikapcsol”
– “elvarázsol”
– “kell egy önkifejezési mód”

Valljuk be, semmi megnyugtató nincs abban, amikor elszakad/becsomózódik a szál, eltörik a tű, elgurul az utolsó Swarovski kristály, ami a medál befejezéséhez kell, és nincs helyette másik, vagy amikor a gumis damillal belecsúzlizod a tű fokát a körmödön át egyenesen az ujjadba… Egy-egy ékszer elkészítése után nekem konkrétan valami más tevékenységre van szükségem, ami kikapcsol és levezeti az időközben felgyülemlett feszültséget. Elvarázsolt helyett is leginkább kába vagyok a végére, legfeljebb az tesz boldoggá, hogy van egy új csecsebecsém. :-)

Ami pedig az önkifejezést illeti: tökéletlen, mint minden más, amivel eddig próbálkoztam. Oké, összeállítottam egy ütős színkombinációt, megfűztem vele életem első Cellini spirálját, de ezt már minden valamire való gyöngyös megfűzte kismillió változatban. Kezdő vagyok, és frusztrál, hogy ebből adódóan nem vagyok még képes megvalósítani azokat a dolgokat, amiket elképzelek, és amiket igazán szeretnék.
Hogy akkor miért csinálom mégis?

Egyrészt, mert tényleg vágyom egy-egy új ékszerre, és van annyi affinitásom a dologhoz, hogy meg is tudjam magamnak csinálni. Önző indíttatás és semmi köze a művészethez, de ez van. Másrészt kell a csend, az elmélyülés, az ideiglenes egyedüllét. Mindig is kellett, és valamilyen formában mindig megteremtettem magamnak a feltételeket hozzá: rajzolás, gyöngyözés, sminkelés, írás, zenehallgatás, olvasás, nyelvtanulás; mindig volt valami és mindig is lesz. A harmadik ok: bízom benne, hogy ha elég ideig foglalkozom vele, akkor egyszer csak nem leszek már “kezdő”, és képes leszek én is megfűzni azokat a dolgokat, amik egyelőre még csak a fejemben léteznek.

Ha tetszik Neked, amit csinálok, és megszépíti picit az életed, az már csak hab a tortán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.