Néha a legváratlanabb helyeken bukkan az ember apró kis csodákra, mint például ma én ezekre a csigákra a Csepeli temetőben. Egy sírkövön mászkáltak, akarom mondani csúszkáltak, és egy pillanatra sem zavarta őket, hogy a csápjukba nyomtam az objektívet. Boldogan nyammogták a leveleket, Anyuci csiga pedig finoman terelgette felfedező kedvű Babuci csigáját. 🙂
Nagyon boldog Húsvétot kívánok minden kedves olvasómnak! A pillangókat két éve készítettem karácsonyfadísznek, de azt hiszem, tavaszi dekorációnak alkalmasabbak. 🙂 Bárki könnyen megcsinálhatja őket. Kell hozzá:
Mostanában kedvem támadt kicsit már hobbikba és technikákba is belekontárkodni. Mielőtt februárban elindultunk az Abilmentére, picikét beleszerelmesedtem a bélyegzőkbe, és a vásáron sikerült is szert tennem egy gumibélyegzőre és egy szilikon bélyegző szettre, no meg egy Hero Arts Shadow Ink tintapárnára. Ezek szépek és jók, de az lenne az igazi, ha az ember bármilyen bélyegzőt készíthetne a saját elképzelései alapján. És miért is ne? Csak egy radír és pár linómetsző kés kell hozzá. Életem második radírbélyegzője messze nem tökéletes, de gyakorlásnak jó volt, és a következő már biztosan jobban sikerül. Egyébként valamiféle rózsa-szerű képződmény akar lenni… 🙂 Némi linóval is meg lehet csinálni ugyanezt, és úgy tudom, a hobbi boltokban árulnak úgynevezett “craft rubber” gumilapot, amit pont arra találtak ki, hogy az ember bélyegzőt faragjon belőle.
Ő Kavics. Egy szeles májusi napon gyűjtöttük be Anyuval Rómától nem messze a tengerparton több másik társával együtt. Új egy fél éve kapta a dekort, miután újból rájött a kavicspingálhatnék. Pár évvel ezelőtt készítettem már egy pár ilyet, de csak miután megláttam Magamerlina blogján EZT a bejegyzést (nomeg EZT és EZT), kapott el igazán a gépszíj.
