Néha a legváratlanabb helyeken bukkan az ember apró kis csodákra, mint például ma én ezekre a csigákra a Csepeli temetőben. Egy sírkövön mászkáltak, akarom mondani csúszkáltak, és egy pillanatra sem zavarta őket, hogy a csápjukba nyomtam az objektívet. Boldogan nyammogták a leveleket, Anyuci csiga pedig finoman terelgette felfedező kedvű Babuci csigáját. 🙂
A szombati beszerző körutamon vettem a korallszínű gyöngyöket, és sikerült pont annyit vásárolnom, hogy kitelt belőle egy karkötő és egy pár fülbevaló. A karkötő mintája a 2014. áprilisi Bead&Button magazinban található, és bármily hihetetlenül is hangzik, csupán a második Bead&Button minta amit valaha megfűztem. Gyűjtögetem őket szorgosan, csak mindig szembejön velem valami jópofa minta a neten, amit muszáj megfűznöm ott azonnal, és a BB minták kicsit mindig a háttérbe szorulnak emiatt. Szuper kis karkötő egyébként: egy élmény fűzni (a minta magától értetődő, és gyönyörűen összeáll belőle az ékszer egy óra alatt), és hihetetlenül stramm, strapabíró darab a sok visszaöltésnek köszönhetően. A kari jó nehéz, de én pont így szeretem. Nem az a fajta ékszer, aminek a viselése közben úgy érzem, mintha az első kis fuvallat is képes lenne elszakítani. Szeretnék majd egy hozzáillő nyakláncot is készíteni, és esélyes, hogy egyszer megfűzöm valami pazar, fémes színösszeállításban is.
Nagyon boldog Húsvétot kívánok minden kedves olvasómnak! A pillangókat két éve készítettem karácsonyfadísznek, de azt hiszem, tavaszi dekorációnak alkalmasabbak. 🙂 Bárki könnyen megcsinálhatja őket. Kell hozzá:
