Az első ilyet elajándékoztam, nincs róla fotóm.
Ennek a másodiknak a hossza és a színe is sokkal jobb lett. 🙂
Az első ilyet elajándékoztam, nincs róla fotóm.
Ennek a másodiknak a hossza és a színe is sokkal jobb lett. 🙂
Ajándék volt egy kolléganőmnek.
Három ilyen közül ő az utolsó, amit készítettem.
A másik kettőt megpróbálom majd visszakérni egy gyors fotózás erejéig. Hátha akkor a kék színű ékszerek unalmas áradatát feldobja egy kis arany és bordó is. 🙂
Úgy gondoltam, a Coconut nyakláncom megérdemel egy karkötőt.
Az Élet máshogy gondolta.
A határ úti metrómegállóban eshetett le a csuklómról. Remélem, nem taposták össze, hanem valaki megtalálta és örömmel hordja most is.
Enyém, semmi pénzért nem adom. 🙂
Eltartott egy-két hónapig, amíg összeállt ennek a nyakláncnak a terve a fejemben. (Bár ez rám nézve nem túl hízelgő…)