Ez a dátumozás szerint 2011. szeptember 23-án készült el. Egy igen élénk és részletgazdag álom alapján rajzoltam, persze a történetnek ez csak az eleje. Akkoriban kaptam a Derwent Inktense ceruzáimat és muszáj volt őket valami nagyobb lélegzetű munkán kipróbálni.
2011. március 5-én lett kész. Mártogatós tustollal készült, és csak a köröket rajzoltam meg körzővel, az összes többi nem volt egyáltalán előrajzolva. Elnézegetve a rajzot, felmerült bennem, hogy igencsak bátor voltam akkoriban; ma már nem biztos, hogy lenne ehhez merszem.
Az akkori lelkiállapotomat eléggé jól tükrözi. Márciusban mondtam fel az akkori munkahelyemen, ahová soha nem lett volna szabad elszegődnöm se, nemhogy 1 év 3 hónapot ott töltenem.
Easter is upon us. A fact that still keeps escaping me, since every time I step out of the house I am still forced to wrap myself up in multiple layers. To make me realize that my birthday is also fast approaching my Mom got me a pot of bell-flowers (or bluebells, whichever you prefer). Besides being absolutely cute, they were also the perfect victims for an impromptu macro photo session.
It being sprint, the light coming through my window kept changing constantly, which is quite apparent in the photos unfortunately. Still, they might just make you notice how winter is starting to give way to warmer days, bucketfuls of sunshine, and flowers springing up everywhere we go. 🙂
A Hipona nyaklánc azóta nagy álmom, mióta Gabi blogján először megláttam. Az idő most jött el, hisz szabadságon vagyok, volt időm elmerengeni a színein, elmenni a gyöngyboltba és addig válogatni, amíg kedvem tartja, majd leülni és fűzni, fűzni, fűzni…
Bevallom, a PIP gyöngyökbe, amiket itt használtam, picikét szerelmes vagyok. Befotózni persze képtelenség normálisan, egyszerűen nem jön át, hogy milyen őrült módon fénylenek és micsoda kis tűzijáték zajlik bennük a színekkel.
Most, hogy elkészült, már alig várom, hogy hordhassam is, de azt hiszem, azzal még várnom kell egy kicsit, mert ebben a forróságban nem bírok elviselni magamon semmit.
Minta: Vinjuleve – ‘Hipona’
Amikor valami megnyugtatót szeretnék, és nem akarok sokat agyalni, ösztönösen visszatérek ehhez a jól bevált színkombinációhoz, és így a Ghanima karkötőmhöz most már van fülbevalóm is. 🙂
A középen lévő üvegcseppet eredetileg nem erre a célra vettem, konkrétan fel sem merült bennem, hogy akár gyöngyhímzéshez is jó lehet. Aztán ahogy játszadoztam a gyöngyeimmel, előkerült az egyik zacsiból, én pedig azonnal körül akartam hímezni. Ahogy haladtam, úgy jöttek a színek; itt sem volt tehát semmiféle előzetes koncepció, ami alapján dolgoztam. Rajongok az alján lévő mentazöld üvegfánkokért, nagyon tetszik, ahogy átszűrődik rajtuk a fény és szinte belülről világítanak.
