Hegy
Némi nosztalgiával emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még gyerek voltam, és nem voltak gátlásaim a rajzolás terén. Csak leültem az asztalomhoz, fogtam egy darab papírt, és rajzoltam amihez éppen kedvem támadt. Nem mindig úgy sikerült, ahogy szerettem volna, sokszor frusztrált, hogy nincs még elég gyakorlatom és kézügyességem papírra vetni azt ami a fejemben létezik, de ez sosem állt az utamba, és legközelebb ugyanolyan nagy kedvvel kezdtem neki a dolognak. A technikám még messze nem volt jó, de a lelkesedésem és a kreativitásom nem ismert határokat. Felnőtt fejjel már kicsit más a helyzet: sokszor inkább referencia alapján rajzolok, mert ha van valami amit követhetek, ott elég biztos vagyok benne, hogy képes leszek ugyanazt megjeleníteni a papíron is. Ez egyféle meditációnak, kikapcsolódásnak teljesen megfelel, viszont elveszett a kreativitás, a saját ötletek megvalósítása, és ez igencsak hiányzik nekem. Amikor mégis csak úgy leülök, kezembe veszem a ceruzát (esetünkben Appla Pencil-t), és csak úgy rajzolom amit a képzeletem diktál, valamint a végeredmény még értékelhető is, az egészen kivételes élmény. 🙂